Feliratkozás

Iratkozz fel, hogy értesülj legújabb bejegyzéseimről.

Malina

Get the latest fashion trends, the best in travel and my life.

 

Üdvözöllek!

Dobra-Zentay Zsuzsanna vagyok, fotó…?… Ha be kellene határolni a foglalkozásomat, bizony nehezen tudnám meghatározni… vagy inkább azt, hogy minek is vallom magam.

Hol is kezdjem? Időrendi sorrendben a legfontosabbal, a festészettel ismerkedtem meg, csupán 5-6 évesen. Már akkor elmondhatatlanul vonzódtam a színekhez, formákhoz, motívumokhoz. Kifestettem magamból a gondolataimat, érzéseimet. Vallom, hogy ez rengeteget adott nekem a további éveimhez, életemhez.
Bár a szerelem megmaradt, később olyan vizekre terelt az élet, aminek már volt köze a fényképészethez. Modell munkákra kértek fel. Így először a kamera másik oldalára kerültem. Felettébb érdekelt, hogy mi-hogyan működik abban a kis, fekete technikai kütyüben, de még jobban az utómunka és a fotómanipuláció része. Először autodidakta módon kezdtem el ismerkedni a számítógépes, retus programokkal.
Miközben még álmomban sem gondoltam volna, hogy fotózással fogok egyszer foglalkozni, minden egyéb területen kipróbáltam magam. Miután lediplomáztam informatikából, egy japán stílusú teaház büszke tulajdonosa voltam Budapest szívében. Majd egy outdoor/indoor csapatépítő cég trénere lehettem, ahol a magyar multi-életbe is bepillanthattam. Megismerkedhettem a család- és párterápia rejtelmeivel, személyiségfejlesztő coach is lettem időközben. Spirituális tanulmányaimat és szárnyaimat is folyamatosan bontogattam – és a mai napig bontogatom -.

Szóval, széleskörűen próbáltam lefedni mérhetetlen érdeklődésemet a világ felé.

Egy valami viszont folyamatosan bennem motoszkált. Márpedig az, hogy kifejezzem magam az emberek felé. Adjak valami olyasmit másoknak, amitől boldog leszek én is. Ami gyönyörködtet és elgondolkodtat. Ami valamilyen szinten vizuális és valamilyen szinten kézzelfogható. Így beleástam magam mélyebben a fény-képezésbe. Kijártam több iskolát is, voltam sok, példaértékű fotósnál tanulni, figyelni, fejlődni. Bár hivatalosan alkalmazott fotográfus lett az egyik végzettségem, megnevezésem. De se nem vagyok „alkalmazott”, se nem érzem azt, hogy végeztem volna a fotográfiával.

Tehát, ha be kellene újra mutatkoznom, azt mondanám, Dobra-Zentay Zsuzsanna vagyok, fotóművész. Nem azért, mert olyan földtől elrugaszkodott művésznek tartanám magam. Szerintem, ez a szép szó a „szakmára”. Nem fotós, nem fotográfus, nem fényképész…ahogy én látom, fotóművész.
Művészek vagyunk. Mi, akik szeretünk adni. Mi, akik értékeket próbálunk fenntartani ebben a furcsa világban. Mi, akik egyszerűen kitesszük a szívünk és a lelkünk egy darabját eléd.

Engedd meg, hogy legnagyobb példaképemtől, a festőművész Heil Józseftől idézzek.
„Amikor le szeretnél festeni egy fát és ott állsz előtte, nézed, hogy milyen…akkor nem elég csak nézned. Ahhoz, hogy lefesthesd, eggyé kell válnod vele. Érezned kell ŐT.

Olyankor, Te magad vagy a FA.”